A dombok. A csendek. Az erdők.
A zalai agyag, a föld tapintása.
Ott van a jurtánk, ahol élünk, az egyszerű mindennapok ritmusa.
Ott vannak a szertartások, a szertüzek, a dobok hangja, és a közös zenélések, amelyekben újra és újra kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz.
És ott vannak az emberek.
Régi és új kapcsolódások.
Sok beszélgetés, sok találkozás.
Sok közös gondolkodás itt, Zalában.